| 選讀「教會在現代世界牧職憲章」（33-34） | Ex Constitutióne pastoráli "Gáudium et spes "Concílii Vaticáni secúndi de Ecclésia in mundo huius témporis (Nn. 33-34) |
| 人在世間的活動 | De humana navitate in universo mundo |
| 人藉工作和創新的天賦，時常努力改善其生活。然而今天，尤其靠科學和技術，將其統治權擴大至幾乎整個自然界，並繼續不斷加以擴展。特別借助國際間日益增多的各式交換方法，整個人類大家庭逐漸體認，人類彼此在形成一個世界性的團體。因而，昔日人們特別期待超乎人力的財富，今天他以自身的技能而獲得。 面對現在囊括全人類的這一巨大事業，在人們中間掀起了許多疑問：這種活動有什麼意義和價值？應怎樣運用這一切財富？個人與團體的努力，傾向什麼目的？教會保管天主聖言的寶庫，由之汲取宗教和倫理的原則。即使教會對每一個別問題，不能提供直接答案，但是它希冀將啟示之光與大家的經驗融合起來，以期光照人類最近所採取的途徑。 對信友而言，有一件事是確定的，現代人類個人及團體的活動，亦即歷代以來人們設法改善其生活的這一龐大努力，就其本身言，是符合天主的聖意的。按天主肖像而受造的人，接受了命令以征服大地及地上所有的一切，並以聖德及正義治理宇宙。人必須承認天主是萬物的創造者，並將其自身及全宇宙歸屬於天主，好使人類征服萬物後，天主之名能在普世受稱頌。 這一點也涉及我們的日常生活。因為人無論男女，在為贍養自身及其家庭而有所活動，並因而為社會提供適當的服務時，他們能夠合理地將他們的勞動，視為造物主之工程的擴展，對弟兄們的一項服務，和個人的一點貢獻，以幫助天主的計劃在歷史中完成。 所以基督徒不該想，人的才能與力量的成就，違反天主的全能，或有理智的受造物是造物主的競爭者。反之，基督徒深信人類的種種勝利是天主偉大的標誌，及其奧妙計劃的實踐。不過，人的能力越增進，則其個人及團體的責任也越擴大。由此可見基督的信息，並不阻止人們建設世界，也不會讓人們對人羣的福利漠不關心，反而加重其必須為此目的而工作的義務。 | Suo labóre atque ingénio homo suam vitam ámplius evólvere semper conátus est; hódie autem, præsértim ope sciéntiæ et artis téchnicæ, suum domínium in univérsam fere natúram dilatávit ac iúgiter dilátat, et adiuvántibus imprímis auctis inter natiónes multímodi commércii médiis, família humána paulátim tamquam unam in univérso mundo communitátem sese agnóscit atque constítuit. Quo fit, ut multa bona, quæ olim homo a supérnis víribus præsértim exspectábat, hódie iam própria indústria sibi procúret. Coram imménso hoc conámine, quod totum humánum genus iam pervádit, multæ exsúrgunt inter hómines interrogatiónes. Quinam est illíus operositátis sensus et valor? Quómodo ómnibus his rebus uténdum est? Ad quem finem assequéndum nisus sive singulórum sive societátum tendunt? Ecclésia, quæ depósitum verbi Dei custódit, ex quo princípia in órdine religióso et moráli hauriúntur, quin semper de síngulis quæstiónibus respónsum in promptu hábeat, lumen revelatiónis cum ómnium perítia coniúngere cupit, ut iter illuminétur, quod humánitas nuper ingréssa est. Hoc credéntibus ratum est, navitátem humánam individuálem et collectívam, seu ingens illud conámen, quo hómines decúrsu sæculórum suæ vitæ condiciónes in mélius mutáre sátagunt, in seípso considerátum, Dei propósito respondére. Homo enim, ad imáginem Dei creátus, mandátum accépit, ut, terram cum ómnibus quæ in ea continéntur sibi subíciens, mundum in iustítia et sanctitáte régeret, utque, Deum ómnium creatórem agnóscens, seípsum ac rerum universitátem ad ipsum reférret, ita ut rebus ómnibus hómini subiéctis, admirábile sit nomen Dei in univérsa terra. Quod étiam ópera pénitus cotidiána réspicit. Viri namque et mulíeres, qui, dum vitæ sustentatiónem sibi et famíliæ cómparant, navitátes suas ita exércent ut societáti opportúne minístrent, iure existimáre possunt se suo labóre opus Creatóris evólvere, cómmodis fratrum suórum consúlere, et ad consílium divínum in história adimpléndum personáli indústria conférre. Christiáni ítaque, nedum arbitréntur ópera, quæ hómines suo ingénio et virtúte peperérunt, Dei poténtiæ oppóni, creaturámque rationálem quasi ǽmulam Creatóris exsístere, pótius persuásum habent humáni géneris victórias signum esse magnitúdinis Dei et fructus ineffábilis ipsíus consílii. Quo magis vero hóminum poténtia crescit, eo látius ipsórum responsabílitas, sive singulórum sive communitátum, exténditur. Unde appáret christiáno núntio hómines ab exstruéndo mundo non avérti, nec ad bonum sui simílium neglegéndum impélli, sed pótius offício hæc operándi árctius obstríngi. |
No comments:
Post a Comment